Élménybeszámoló a Vadásznapról

A hagyomány megélése

Nagycenki Vadászlovaglás 2017.

A vadászlovaglás hagyományáról:

Sokan a régi uraságok sportjának tartják, de ha előítéletek nélkül tárgyilagosan nézzük, nem volt díjkiosztás, pénzjutalom, se érem, se nézőközönség, hanem a lovaglás élvezete változatos terepen, különböző időjárási viszonyok között.

 

Embert és lovat egyaránt igénybe vevő sport volt. A régmúlt időkben alakult a falkavadászat, amikor a vadat az erre képzett kutyák űzik, és ezek után nyargaltak a lovasok. Angliában talált igazi otthonra, és lovassporttá vált. Gróf Széchenyi István (mint sok mást) Angliában ismerte meg ezt a lovassportot, így vélekedett róla:

„Minden, ami az egészséget elmozdítja, az érzékeket élesíti, a függetlenséget emeli, az érzékiséget távol tartja, nagy, kiszámíthatatlan értékkel bír. Ezért és csakis ezért szeretem a vadászatot és a lovas vadászatot még inkább”

1820-ban kezdte el szervezni az elő hazai társaságot, 1824-ben meg is alakul és 1825-ben a falka Nagycenkre került.

Társasági esemény is volt a falkavadászat, ugyanis alkalmat adott ismerkedésre, kapcsolatok szerzésére. A vadászaton kiderült, ki milyen lovas, és hogyan viselkedik a társaival. Sportszerűtlen, sőt szégyen, aki vadásznapon kedvezőtlen időjárás miatt (eső, nagy szél, köd) otthon maradt. A lovat nagyon igénybe veszi a falkavadászat, mert különböző talajon, változatos terepen, váratlan akadályokon, változó időjárási körülmények között kell teljesíteni hátán a lovasával több órán át.

Gróf Sztáray Béla:

„A falkavadászok fontos szerepet játszanak az állami lótenyésztésben, mert ez

a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja az állami anyag kipróbálásának. A vadászatnál a ló sokoldalúságáról tesz vizsgát: sebessége, keménysége, szívóssága, ügyessége, megbízhatósága stb. mind próbára van téve. Soha, sehol lovat úgy nem lehet ösmerni, mint három hónapi vadászat alatt és a masteri relácziók a ló képességeinek legpontosabb tükrei.”


(forrás: Mühlbacher István - A Nemeskéri-Kissekről)

Ezeket az eszméket, hagyományokat szeretnék nem csak őrizni, hanem mi magunk is megélni, ezért közel 20 éve szervezünk családommal vadászlovaglást Nagycenken. A leírtaktól annyiban térünk el, hogy a kopó falkás vadászat helyett úgynevezett Róka-lovast veszünk üldözésbe. Erre a társas lovaglásra közelről és távolról is érkeznek sporttársaink. Az útvonalunk a következő volt az idei évben: a Hársfa - sor teljes vonala; a Kisboz mögött elhelyezkedő szőlők, a Köveserdő és a mellette húzódó rétek, az 5 és fél óra lovaglás alatt majd’ 30 kilométert tettünk meg. A Széchenyi kastély parkjából indultunk, és utunk alatt tiszteletünket tettünk Széchenyi Béla és neje, Erdődy Hanna síremlékénél, valamint megcsodáltuk a kilátást a Széchényi Ferenc építtette fertőbozi a Gloriette kilátóból. A megerőltető napot közös vacsorával zártuk, ahol nem csak a nap eseményeit beszéltük át, hanem immár baráti hangulatban a lótenyésztés és lovassport kérdéseit is megtárgyaltuk.

Vasárnap a lovaink lemozgatását egybekötöttük a saját magunk és a nézőink szórakoztatásával: a Széchenyi kastély lovas pályáján Magyar ló kavalkád címen színes-zenés show lovaglást és fogathajtást rendeztünk. Ezt egészítették ki szakmai előadásaikkal Iby Zoltán és Halasi Endre. A rendezvényünk két napján összesen 18 lovas és 6 fogat vett részt. Örömünkre szolgál, hogy az eseményen rendszeresen és eredményesen képviselik magukat az alábbi hagyományos magyar lófajtáink: a Nóniusz, a Furioso-North Star, a Gidrán, Kisbéri félvér és a Magyar Hidegvérű is.

 

Halasi Csilla
Nagycenk
2017.

A szombati szakmai napról készült képek itt érhetőek el.
A vasárnapi nagyközönség számára is nyilvános esemény képei itt érhetőek el.