Széchenyi István a hazai evezős-sport megteremtésénél is „bábáskodott”, és hogy 1843. március 19-én Széchenyi István és Adam Clark kezdeményezésére az első evezős versenyt rendezték meg a Dunán.
Széchenyi naplóbejegyzésében csak ennyit olvashatunk:
„– Regatta – – wo Béla und Clark gewinnt gegen Gondel” /Csónak-, evezősverseny, ahol Béla és Clark győzött a velencei Gondola ellen.
Az eseményről többet tudhatunk meg a HONDERŰ március 25-i számának beszámolójából:
„– Ugyancsak mult vasárnap igen érdekes látmányt nyujtott egy fogadás’ következtében a Margitszigettől le a casino’ irányáig tartott csolnak verseny. A versenyzők voltak Béla (angol yacht), Carolina (szinte az) és egy velenczei módra készült gondola. Az elsőben ült Clark ur (a híd építő) evezett négy idevaló munkás; másodikban ült Barry ur (angol) s evezője négy angol vala, a harmadikon pedig négy olasz katona (kik csónakászok voltak). Első nyertes Béla, a második pedig Carolina lőn. Sebességök valóban bámulandó vala.
– Valóban kivánatos volna, ha ifjaink mennél nagyobb számmal csatlakoznának a csónakdához. Nem lenne-e illy lelket testet épségben tartó férfias mulatságok neme sokkal czélszerűebb és nemesb fiatalságunk számára, mint az örökös kávéházak, meg az ollykor tulságig vitt politikus csizmadiáskodás?”
A „Béla” Széchenyi idősebb fiáról elnevezett, és Angliában készíttetett csónak volt. Széchenyi bejegyzésében nincs említés a Carolin nevű csónakról, bár egy hajó elkészültét és magyar országra hozatalát meg említi 1826- ban, azt is tudjuk, hogy az 1840-es István-napi ünnepségen a Fertő-tón is csónakáznak a vendégek, tehát ott is voltak csónakjai.
Kik a résztvevők? Egyrészt a Lánchíd építésén résztvevő angol mérnökök, Adam Clark magyar hídépítő munkásokkal.
Barry személye kérdéses, Viszota Gyula szerint Adam Clark segédje.
Széchenyi naplójában ötször találkozunk a „Barry” név említésével, általában a Clarkok társaságában, de sajnos keresztnév nélkül, és inkább kirándulások, látogatásoknál. A híd esetében egyszer kerül említésre 1845- ben, akkor is csak annyi, hogy „szemük láttára esett a vízbe”. 1843-ban nem említi őt a napló. A bejegyzések alapján inkább a korszak angol építésze Charles Barry lehetett a vendég. Így ma kérdéses, hogy ki volt a „titokzatos” Barry, aki négy angollal együtt ült a csónakban. Az olasz katonák viszont kevesebben voltak.
Hogy ki kezdeményezte a versengést kérdéses. Széchenyit ez időben sokat foglalkoztatta a „Csónakda – Hajós Egylet” létrehozása (1841-44), amely nem aratott osztatlan sikert. Talán az evezés népszerűsítéséért vállalta a kihívást, és annak bemutatása, hogy nemcsak munkaeszköz, vagy szórakozás rész lehet a csónak, hanem a testedzés, a sport részévé is válhat az evezés.
A Széchenyi kezdeményezése tagok érdektelensége miatt 1844-ben megszűnt, majd Széchenyi halála után a kisebbik fia, Ödön közreműködésével (Budapesti Hajós Egylet) honosodott meg végleg hazánkban az evezés, mint sport.
