Széchenyi István 1833-ban többször szóba hozta, kezdeményezte József nádor főhercegnél egy medertisztító gép vásárlását az országnak, mellyel biztosítható lenne a dunai hajóút folyamatos szabadon tartása, emellett a kirobbantott sziklák eltávolítására is alkalmas lenne.

1833 év végén Széchenyi Vásárhelyi Pállal Angliába utazott, hogy több elintéznivalója között személyesen rendelje meg a legmegfelelőbb „dredging boat”-ot. 1834. január 30-án Londonban Adam Clark társaságában felkeresett gyártókat. Először egy tíz lóerős gépet nézett meg, mely 20 perc alatt 50 tonna üledék felhozására volt képes, majd egy húsz lóerőset, mely 19 láb mélyről óránként 200 tonnát teljesített. A megérkezett kotrógépet 1835. január 7-én tekintette meg Széchenyi Bécs mellett. Széchenyi „Vidrának” nevezte el „minthogy vízfenék, sár és sötétség a’ hazája”. A Vidra feladatai közé tartozott az épülő Óbudai Hajógyár téli kikötőjének mélyítése 1836-ban. A munka közben római falmaradványokra, az aquincumi helytartói palota romjaira bukkantak. A kotrógép összeszerelése és beüzemelése céljából érkezett hazánkba Adam Clark gépépítő mérnök.

A képen a Vidra gőzüzemű hajó modellje (Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum) látható múzeumunk állandó kiállításában.