A cenki kastélyparkban, akár évszakokhoz köthetően különböző madár fajok egyedeit is megfigyelhetők.
Az állandóan jelenlévő cinkéink (Paridae), csúszkáink (Sittidae) és pinyteink (Fringillidae) stb. mellett kora tavasszal érkeznek a csicsörkék (Serinus serinus). Az eredeti élőhelyük Észak-Afrika (főként az Atlasz-hegység vidéke) és innen indult el északi, északkeleti irányú terjeszkedésük a XIX. századtól kezdődően. Magyarországon is – mondhatnánk a klasszicizmussal egy időben – a XIX. század elején jelentek meg először. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet általában az enyhébb déli területeken, a mediterrán vidéken töltik. Egyes példányai azonban az enyhe teleket megkísérlik hazánkban átvészelni. Az elvonulók a tél végi enyhülés után hamar visszatérnek költőhelyükre. Hasonlóan, mint ahogy a házi rozsdafarkúak (Phoenicurus ochruros) is, akikkel az idei enyhe télen itt is találkozhattunk.
A tavasz hírnökei még a parkban a részben vonuló madarak közül, a február végén, március elején érkező örvös galamb (Columba palumbus), kicsit vékonyan érkezik minden tavasszal, de mire a vonulás megkezdődik szép kövérré lesznek.
A tavasz közeledtét jelzi a haza vörös vércsék (Falco tinnunculus) visszatérése, fészek foglalásuk, akik kicsit lusták és nem építenek fészket, ezért el-elfoglalják a vetésvarjú fészkeit. A nyár folyamán felhangzik jellegzetes hangjuk is a park fái alatt. Itt nevelik fiókáikat, és olykor találkozhatunk az ágon gubbasztó „fiatalokkal”, akik elevenségük miatt kicsit korán hagyták el fészküket. Ne bántsunk őket, ne vigyük haza őket, mert a szülők továbbra is etetik a tollas, de még röpképtelen kis jószágokat addig, amíg maguk is szárnyra kapnak.
A másik varjúfészek „bérlőnk” az erdei fülesbaglyok (Asio otus), akiknek borzas fiókái, jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek, és ha szerencsénk van májusban vagy június elején pillanthatjuk meg őket.
Az afrikai telelésből megérkező fehér gólyák is szívesen keresik fel a parkot és keresik itt élelmüket, egész nyáron át találkozhatunk velük, amint egy-egy finom falatra vadásznak.