A cenki kastély parkját időnként a kisemlősök mellett erdei és mezei vadak is látogatják.
A parkban rendszeresen megfigyelhetők a mókusok (Sciurus vulgaris), akik vidám és változatos színű megjelenésükkel csaknem mindig a vidámságot képviselik. Szinte egész éven át találkozhatunk velük, mert ha a téli „raktáraik” kifogynak, akkor előmerészkednek élelmet keresni, és ha magát a kis állatot esetleg nem tudjuk megpillantani, a mulatságos lábnyomuk árulkodik róluk a hóban, persze ha van hó.
Apró pockainkról, egereinkről számunkra csak a bagolyköpetek árulkodnak, meg esetleg az avarban motoszkáló zörgésük, mogyorót és diót rágó fogaiknak neszük.
A keleti sün (Erinaceus roumanicus) is gyakori vendégünk, bár az ő jelenlétük érzékeléshez kis szerencse is kell, hiszen főként szürkületben, éjszaka mozognak. Számukra a változatos étrendjükhöz a park terített asztal.
Be-be tévedő vendégeink a mezei nyulak (Lepus europaeus) és fácánok (Phasianus colchicus), néha a rókák (Vulpes vulpes) is és a nyugalmas zugokban még fiaikat is itt nevelik fel.
Ritka ugyan, de egy-egy alkalommal az őzek is bevetődnek, s ha nem zavarjuk meg őket és élelmet is találnak, akkor néhány napig még vissza is járnak a dúsfüvű angolparki részre.