A cenki kastélypark számos eleme őrzi az adott kor kertépítészeti elemét.

Ugyan a barokk-parter rekonstrukció, de a hozzá csatlakozó kettős fasor allé verte, az egykori barokkpark része és Széchényi Antal (1714-1767) feleségével, Barkóczy Zsuzsannával (1715-1782) telepítettek, melyet az utódok is megbecsültek és továbbra is csak sétánynak használtak.

Ahogy a korabeli források, a későbbi képeslapok is tanúsítják egykor csak sétaútnak használták, s erre szolgálnak, szolgáltak a pihenő padok. Az egykori négy pár pihenő padból mára csak kettő maradt meg. A fasor eleji, és a síremlék előtti erdőrészben.

1783-ban megjelent Gottfried Edler von Rotenstein (Pálffy János) 1763-ban tett útjának leírása. Az öt negyed órás séta a 600 hársfa alatt, a kastélytól egy kis remeteségig vezet, amely a nyugalom helye. A ligeterdőben kőpadok, az erdő mögötti magaslatról gyönyörű kilátás van a Fertő tóra (G. E. v. R. [Gottefried Edler von Rotenstein] Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im 1763 und folgenden Jahren).

A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy hol volt a másik kettő, és azt, hogy maguk a grófék sem lovagoltak, kocsikáztak a hársak között, hanem a mellette lévő utakon. Az egyik visszaemlékező Csenár János leírásából tudjuk, hogy „Az 1910-es 20-as években … mi diákok ismertük a szabályokat. Nem volt szabad ott futbalozni s a kerékpározásért is rónk szólt «Péter jáger», az uradalom erdőőre … Mostohaapám Reichl Ferenc vendős és mészáros egykoron Leibjägere – testőrvadásza – volt Széchenyi Béla grófnak. 1945 után, amikor megindult a hársfasoron a szekérforgalom, öreg fejjel be sokszor méltatlankodott: - Mi lenn, ha látná ezt Béla gróf … ő maga is csak gyalog sétált arra [felesége sírjához gyakran kisétálhatott], ha hintóval ment, akkor az úton hajtatott.” Ugyan ebben a visszaemlékezésbe olvasható, hogy 1972-ben, amikor Hoyos Béláné [Széchenyi István dédunokája, Béla gróf unokája, az idősebbik lányának, Alicenak és Teleky Tibor leánya Hanna (1901-1988)] Cenken járt és megtekintette a kastély helyreállítási munkálatait, a parkot (erről később) és a fasort akkor megerősítette Csenár János visszaemlékezését „Szomorúan nézegette a felszegett gyepet s kérdezte: Mi csinálja ezt?
– Teherautók asszonyom és traktorok szaggatják fel a gyepet.
– Istenem – sóhajtott fel – mi még csak kocsin vagy lóháton sem járhattunk erre. Itt csak a birkák legeltek és gyalog volt szabad sétálni!” (Csenár János visszaemlékezése SzIEM)
Hogy is zavarhatta volna a fasor meghittségét és élővilágát (erről később) a paták zaja és a kerekek zörgése, csattogása.