Széchenyi István munkássága

Az emeleti kiállítás Széchenyi életművét mutatja be.  Elsőként az egyik legjelentősebb alkotásával a  Lánchíd történetével ismerkedhetünk meg.

A Pest-Budát összekötő híd építésének szükségessége akkor vetődött fel benne, amikor apja halálhírére 1820 decemberében nem tudott a zajló Dunán átkelni, hogy családjához Bécsbe jusson. A híd létrehozásában sokoldalúan vett részt, 1832-ben megalapította a Hídegyletet, megszerezte a híd építéséhez szükséges tőkét, Angliából szakembereket szerződtetett. A hidat 1849. november 20-án adták át, melyen Széchenyi már nem mehetett át, mivel akkor már a döblingi intézet lakója volt. Az építmény a hídvám bevezetésével a közteherviselés szimbólumává is vált

 

A vasúttörténeti terem főfalát Fóth Ernő 1976-ban elkészült gobelinje díszíti, amely Széchenyi összes tevékenységét, alkotását ábrázolja.

Széchenyi István az Angliában látott és kipróbált vaspálya építését hazánkban is szorgalmazta, 1848-ban átfogó közlekedésfejlesztési tervet nyújtott be, amelyet törvényként is elfogadtak. A tárlókban, vitrinekben kiállított tárgyak, dokumentumok és a fali tablók az 1846-os Pest-Vác, az 1847-es Sopron-Bécsújhely és a szintén 1847-es Pest-Szolnok vasutak építéstörténetébe adnak betekintést.

A kastély Díszterméből gyönyörű kilátás nyílik a parkra és az út túloldalán kezdődő hársfasorra, amelyet az 1750-es években Széchényi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepíttetett. A hársfasor végén található Széchenyi Béla és fiatalon elhunyt felesége Erdődy Hanna síremléke. A kastély eredeti berendezéséből az aranyozott rokokó kályha, és az ajtók fölötti, évszakokat megjelenítő domborművek maradtak fenn. A falakon Széchenyi István 19. században készült portréi függenek.

Külön terem foglalkozik a  Duna szabályozásával és a hazai gőzhajózással. Desdemona nevű hajójával Széchenyi 1830-ban végighajózta a Dunát. Ekkor feltérképezte a Duna hajózhatóságának akadályait. Királyi biztosként lett a munkálatok vezetője, a mérnöki feladatokat pedig Vásárhelyi Pál irányította. A közös erőfeszítéseket siker koronázta, 1835-re az Al-Dunát hajózhatóvá tették. A vízi utak kiépítése mellett Széchenyi a vízi közlekedés fejlődését is figyelemmel kísérte. Még az ő korában is a folyásiránnyal szemben állati vagy emberi erővel vontatták a hajókat, a lassú szállítással a gabona és más áruk gyakran megdohosodva, több hónap alatt jutottak el a nyugati piacra. Széchenyi a megoldást a gőzhajók magyarországi meghonosításában látta. 1829-ben megalakult a Duna-Gőzhajózási Társaság, amely első hajóját az I. Ferencet 1830-ban állította üzembe.

 A Tisza-szabályozás, a Tisza-völgy vízügyi rendezése az Alföld történetének legfontosabb korszaka, amely nemcsak a vidék földrajzi-gazdasági, hanem társadalmi-politikai arculatát is megváltoztatta. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál irányításával, majd 1846-ban a Tiszavölgyi Társulat megalakulásával kezdődött a munka, amely csak a századfordulóra fejeződött be.

Széchenyi balatoni “programjának” egyik állomása a gőzhajózás bevezetése volt. Az első balatoni gőzhajót, a Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én indították útjára a balatonfüredi kikötőből. Tervei között szerepelt még a partvédelem, a halszaporítás, a sportvitorlázás és az üdülés fejlesztése is.

Széchenyi Istvánt erősen foglalkoztatta az ország lótenyésztésének elmaradottsága. Angliai tapasztalatai alapján a hazai viszonyoknak megfelelő tervezetet készített a magyar lótenyésztés színvonalának emelésére. A hazai lóállomány nemesítését a lóversenyek megszervezésével tartotta megvalósíthatónak. 1826-ban Pozsonyban, majd a következő évben Pesten szervezte meg az első hazai lóversenyeket. A korabeli versenydíjak közül kiemelkedik a vitrinben látható Széchenyi címerrel díszített, aranyozott ezüstserleg.

A mezőgazdasági termelés fejlesztése nemcsak Széchenyi gazdaságpolitikájának fontos részét jelentette, hanem abban mint földbirtokos maga is érdekelt volt. Cenki birtoka sok tekintetben példamutató volt a korszakban. Egykori uradalmi kovácsa, Bokor Nándor kisebb mezőgazdasági gépgyárat alapított és Hajnik Jánossal több mezőgazdasági eszközt fejlesztett ki. Széchenyi a selyemtermelés és a selyemipar hazai meghonosításában is tevékenyen részt vett. Itáliából hozatott szederfákat és Cenken szederfa-kertet létesített. Jelentős vállalkozása volt 1839-ben a József Hengermalom megalapítása, amely a  magyar malomipar kezdetét jelentette.

Látható Mátrai Lajos Széchenyi egészalakos gipsz szoborterve, amely a soproni Széchenyi szobor pályázatához készült.

A két kastélyrészt összekötő terem Széchenyi István fiainak állít emléket.

A fiatalabbik fiú, gróf Széchenyi Ödön (1839-1921) Angliában ismerkedett meg a tűzoltás munkafolyamataival. Erről szóló könyvét 1864-ben adta ki. 1867-ben legendás utat tett meg a párizsi világkiállításra kis gőzhajója, a “Hableány” fedélzetén, amelynek jelzőágyúja is megtekinthető. Nevéhez fűződik 1863-ban a pest-budai önkéntes, majd 1870-ben a magyar hivatásos tűzoltóság megszervezése. 1874-ben a török szultán felkérésére Konstantinápolyban is megszervezte a tűzoltóságot. Érdemei elismeréséül 1880-ban a szultán pasává nevezte ki.

Széchenyi Béla, az elsőszülött fiú (1837- 1918), a birtok és a cenki kastély örököse. Felesége halála után a fiatal gróf érdeklődése az utazások felé fordult. Ezek közül legjelentősebb a kelet-ázsiai tudományos expedíció volt, amelyen több tudóstársával együtt vett részt.  A felfedezőút alapvető ismeretekkel járult hozzá Belső-Ázsia és Nyugat-Kína természettudományi, elsősorban földtani ismeretéhez.