Széchenyi István fiai

A két kastélyrészt összekötő terem Széchenyi István fiainak állít emléket.

A fiatalabbik fiú, Ödön (1839-1921) a 19. század második felében jelentős szerepet töltött be a fővárosunk életében. Munkásságának köszönhető többek között például a Gellért-hegy rendezési terve és a budai gőzsikló megvalósulása.

 

1862-ben a Londoni Világkiállításra kormánybiztosként utazott, ott tartózkodása alatt belépett, szolgálatra jelentkezett a londoni tűzoltósághoz, a „Fire Brigade”-hoz, hogy gyakorlati ismereteket szerezzen. Rövid ott tartózkodása alatt a tűzoltómunka minden fázisában részt vett az ifjú gróf, mellyel nemcsak megismerkedett a tűzoltás minden munkafolyamatával, hanem kivívta a helyi tűzoltóparancsnok elismerését is. Béla bátyját arról tájékoztatta, hogy szükség lenne a hazai tűzoltó egylet megalapítására. A tűzoltásról szóló könyvét 1864-ben adta ki. 1867-ben legendás utat tett meg a párizsi világkiállításra kis gőzhajója, a „Hableány” fedélzetén, amelynek ágyúja a terem közepén kapott helyet. Nevéhez fűződik a budapesti önkéntes (1863) és hivatásos tűzoltóság megszervezése (1870). 1874-ben elfogadta a török szultán felkérését és megszervezte Konstantinápolyban a tűzoltóságot. Munkájának elismeréseként a török birodalom legmagasabb kitüntetéseiben részesült. 1880-ban a szultán pasává nevezte ki, ő volt az első keresztény ember, aki úgy kapta meg ezt a méltóságot, hogy nem kellett áttérnie az iszlám hitre. Sírhelye a konstantinápolyi (Isztambul) katolikus temetőben található.

Az elsőszülött fiú, Széchenyi Béla (1837-1918), a birtok és a cenki kastély örököse jogi tanulmányait Berlinben és Bonnban végezte. Apja halálának évében országgyűlési képviselőnek választották. 1870-ben feleségül vette monoszlói és monyorókeréki gróf Erdődy (Jo)Hannát, aki a második gyermek születése után hamarosan meghalt. Hanna kívánságára nem a családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra, hanem a híres hársfasor végén, ahol svéd gránitból emeltetett síremléket a vigasztalhatatlan özvegy. A felesége korai halála után fiatal gróf számos külföldi utazáson vett részt. Ezek közül legjelentősebb a kelet-ázsiai tudományos expedíció volt, amelyre 1877-ben több tudóstársával együtt indult.  A felfedezőút alapvető ismeretekkel járult hozzá Belső-Ázsia és Nyugat-Kína természettudományi, elsősorban földtani ismeretéhez. Az út során begyűjtött hétmázsányi anyagot két évtizeden keresztül huszonhárom kutató dolgozta fel. Három kötetben magyar és német nyelven jelent meg. A külföldön tett utak felfedezéseit, a gróf által leírt új fajokat és ásványokat mutatják be a kiállított tárgyak és dokumentumok. A tárlóban az utazáshoz kapcsolódó iratok és a cenki birtokügyek intézésének dokumentumai láthatók.