A Széchényi-család története és Széchenyi István élete

A család a Nógrád megyei Alsószécsénykéről (ma Szécsénke) származik. Az ősök végvári vitézségükért nemesi rangot kaptak, az ezt bizonyító oklevelet 1629-ben Széchényi György (1592-1695) a későbbi esztergomi érsek kérte ki. A család tagjai közül a vagyont és hírnevet megszerző Széchényi György esztergomi érsek meghatározta a család későbbi életének alakulását. Széchényi II. György (1656-1732) vitézségért kapott grófi rangra emelésével 1697-ben a főrend sorába lépett. A Széchényiek ezzel az ország egyik vezető családjává váltak.

A Széchényi grófokat megkülönböztette a korszak többi földesurától a gazdálkodásukból befolyt haszon, pénz felhasználása, amelyet birtokaik gyarapítására, fejlesztésére és korszerűsítésére költöttek. Széchényi Fanny (Franciska 1783-1861) albumából vett életképeken keresztül bepillanthatunk a család 19. század eleji életébe.

Széchényi Ferenc (1754-1820) korának egyik legkiemelkedőbb alakja volt. A felvilágosult, a köz javáért dolgozó politikus főúr az ország és a rendek érdekeit szem előtt tartva magas hivatalokat töltött be az uralkodók mellett. Tudománypártoló munkásságának legnagyobb tette, hogy 1802-ben a nemzetnek adományozta a kiscenki kastélyban őrzött felbecsülhetetlen értékű könyv-, kép-, térkép-, címer-, pecsét- és éremgyűjteményét, amellyel megalapozta a hazai múzeum- és könyvtárügyet. Az itt látható tárgyak, dokumentumok a Múzeum alapítására utalnak, a berendezés a Nemzeti Múzeum első tárgyai közül valók.

1791. szeptember 21-én Bécsben született Széchényi Ferenc és Festetics Julianna legkisebb gyermeke, Széchenyi István(1791-1860).

A politikus és családapa Széchenyit ismerhetik meg. A sala terrena, kastély főépületének fogadóterét követő termekben. Ebben a fogadótérben a kastély eredeti berendezésből a mozaikpadló és a barokk márvány kandalló maradt meg.

Széchenyi István politikai irodalmi munkássága meghatározta a reformkor politikai mozgalmát. Az 1830-ban megjelent Hitel a magyar politikai irodalom történetének legnagyobb hatású munkája, amelyben Széchenyi a reformelképzeléseit vázolta. Később ezt pontosította, részletezte a Világ és a Stádium című munkáiban. E három mű együtt Széchenyi eszmerendszerének összefoglalását is jelenti. Széchenyi politikai eszméit és törekvéseit sikeres gyakorlati alkotásai tették hitelessé. Hírnevének csúcsát a 30-as évek vége jelentette, amikor egyéni sorsa is révbe ért. 1836. február 4-én nőül vette özvegy Zichy Károlynét, Seilern Crescentiát. Róla a tárlóban látható miniatűrt Széchenyi István mindig magánál hordta.

Széchenyi minden aggodalma ellenére üdvözölte a márciusi forradalmat. Igaz, ő a változást, a reformokat békés és hosszabb úton gondolta véghezvinni. A forradalom melletti szimpátiáját azzal is kimutatta, hogy hivatalt vállalt az első magyar felelős kormányban. A megalakuló Batthyány-kormányban elfogadta a közlekedési és közmunkaügyi tárcát. Az enteriőrben Széchenyi István egykori miniszteri dolgozószobájának berendezései találhatók. Széchenyi aggodalmai az erőszakos változásra beigazolódtak. Az egyre feszültebbé váló belpolitikai helyzetben a háborútól és az esetleges számonkéréstől rettegett. Ezért 1848. szeptember 4-én – egy héttel Jellasics támadása előtt – lemondott miniszteri székéről. Egészségi állapota és orvosa, Balogh Pál javaslatára –, aki elkísérte erre az útra – a döblingi szanatóriumba szállították.

A szabadságharc véres eseményeit és a megtorlást Széchenyi István a Bécs közeli Görgen-féle intézményében, a világtól elzártan élte meg. Döbling nyugodt légkörében állapota javult, a családtagokon kívül már látogatókat is fogadott. Az 1857-ben megjelent Alexander Bach utasítására írt röpirat, a „Rückblick”, amely az új magyarországi (Bach)rendszer dicsőítésére íródott és indokolatlannak nyilvánította a passzívan ellenálló politikai elit követeléseit. Széchenyiben egy válasz fogalmazódott meg, „Ein Blick auf den Anonymen «Rückblick»”címmel. Széchenyi kéziratát Döblingből részekként csempészték ki, és névtelenül (von einem Ungar – Egy magyartól), Londonban német nyelven, 1859-ben jelent meg. A szerző nem sokáig őrizhette meg névtelenségét. A császári csendőrök zaklatásai egyre gyakoribbá váltak a döblingi lakosztályában, ahol perrel és börtönnel fenyegették az idős grófot. A tragikus végeredmény: 1860. április 8-ára virradóan lakosztályában holtan találták grófot, életét pisztolygolyó oltotta ki. A tárlókban a Döblingben eltöltött évek emlékei, a gróf vesztét okozó kiadványok és a Legnagyobb Magyar halálának dokumentumai, a gyász emlékei látható. A falakon Széchenyi ábrázolások, döblingi életképek függenek. Továbbá az a műalkotás, amelyet a leghitelesebb Széchenyi ábrázolásnak tartanak, az idős grófról Döblingben, Hans Anton Gasser készítette márvány mellszobor.

A folyosóra kilépve Ludwig Rohbock 19. századi magyarországi látképei láthatók. A folyosó benyílóban pedig Széchenyi István bécsi szülőházának egykori emléktáblája található.

A kastély barokk lépcsőjén jutunk fel az emeletre, ahol Széchenyi István gyakorlati alkotásait számos dokumentum, tárgy modell és makett segíti megismerni.