A trianoni békediktátum századik évfordulójára emlékezve Prutkay Péter (1947−) Munkácsy Mihály-díjas kortárs grafikusművész rézkarc, akvatinta technikával készült grafikáját mutatjuk be. A szürreális alkotáson az idős Széchenyi István lebegő derékképét láthatjuk egy tövises folyondár koszorúban. A kiszáradt talajfelszín repedései egy helyütt a szétszakított történelmi Magyarországot mintázzák. Baloldalt lent a „Hálás érzülettel legapróbb szolgája: Prutkay Péter 1989” jelzést olvashatjuk, mely egy elköszönő formula átvétele Széchenyi Istvánnak a döblingi szanatórium igazgató-főorvosa feleségéhez, Rosalie Goergenhez 1860. február 7-én írt leveléből.

Kép: © Széchenyi István Emlékmúzeum

Széchenyi Istvánnak jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar kulturális élet meghatározó alakjai által frissen felkarolt Barabás Miklós festő (1810−1898) országos ismertséget érjen el.

Bihar vármegye közgyűlése a megyeház nagytermébe kívánta a gróf képmását megfestetni, s ez ügyben kereste meg Széchenyit. Széchenyi 1836. február 11-én írt válaszlevelében az általa nemrég megismert Barabást ajánlotta. Levele nem mindennapi hatást váltott ki, az országos lapok is beszámoltak az ügyről. Azzal, hogy a gróf tekintélyét, súlyát latba vetette az ifjú festő érdekében, egyben azt a szellemi törekvést segítette, hogy a nemzeti megújhodás végre a művészetben is jelentkezzék, ám ennek kifejtéséhez tehetséges, alkalmas művészek kellettek. Barabás Miklós a vele szemben támasztott várakozásoknak sikerrel megfelelt a későbbiekben.

Felh. irod.: HOFFMANN Edith, Barabás Miklós, Pantheon Irodalmi Intézet Rt., Bp., 1923., 62 oldal.

Képek:

Barabás M.: Széchenyi István, 1836 (Magyar Tudományos Akadémia)
Barabás M.: Önarckép, 1839 (Magyar Nemzeti Galéria)

 

 

Széchenyi Istvánné Seilern Crescence első férjének apja id. Zichy Károly (1753−1826) volt. Az aulikus, konzervatív főrendi család sarja kora ifjúságától élete végéig az államügyek irányításában aktívan részt vett (országbíró, helytartótanács elnöke /1788−1805/, államtanácsosi miniszter /1808/, hadügyminiszter /1809/, végül az államminisztérium elnöke). A kiállítás második termében látható ovális alakú, papír alapon pasztell technikával készült portréja. Az idős grófot kitüntetéseivel (Aranygyapjas-rend, Szent István-rend nagykereszt, Hadseregkereszt) ábrázoló kvalitásos mű 1821 után keletkezhetett, alkotóját nem ismerjük, jelzést nem látunk rajta. Az ábrázolás az Ehrenreich−Liebner-féle kőnyomattal megegyezik.

Széchenyi István Zichy halálhírére a következőket írta naplójába: „Az öreg Zichy 28-án reggel 4 órakor meghalt. Pozsonyban örvendeztek az emberek – úgyszint az egész országban – halála felett. Szerencsétlenség gyűlölve – méghozzá egy egész ország által gyűlölve – lenni. Hogy ezt megérdemelte-é, csak az Isten tudja.” (Napló, 1826. szeptember 29.)

Kép: Széchenyi István Emlékmúzeum

Széchenyi István halála után egy rövid életrajzot adott ki Kotsányi László magyar nyelvtanító Bécsben 1860-ban, melyet bővítve 1862-ben Pesten is kiadott.

A füzetet Vinzenz Katzler bécsi litográfus öt darab kőnyomattal illusztrálta. A pesti kiadás előzéklapján azonban képcsere történt: a bécsi kiadás Gróf Széchenyi István 1847-ben című ábrázolását a pesti kiadáson a Gróf Széchenyi István mint felkelő téma váltotta. Katzler ez utóbbinál a történelmi hűséghez nem ragaszkodott. Nem a nemesi felkelésben részt vett tizenéves Széchenyit jelenítette meg katonai egyenruhában, hanem a felnőttet korabeli magyar öltözetben a Lánchíd előtt. A képváltoztatás okát nem tudjuk. Egy feltételezést azonban megengedünk: az 1861-ben átmenetileg szabadabbá váló politikai helyzetben Kotsányi olyan műveket − s ezek rávilágítanak nézeteire − adhatott ki, mint Garibaldi vagy gróf Teleki László életrajza, s talán úgy gondolta, hogy Széchenyi fent említett szerepben való ábrázolása áthallásos lesz az olvasó közönségnek.

Felh. forrás: KOTSÁNYI László, Gróf Széchenyi István rövid életrajza öt képpel, Bécs, 1860. (első kiad.), Pest, 1862. (második kiad.), 48 ill. 54 oldal.

Képek forrása: 

 https://commons.wikimedia.org/…/File:Sz%C3%A9chenyi-S%C3%A1…

https://commons.wikimedia.org/…/File:Katzler_Sz%C3%A9chenyi…

Az 1820-as évek derekától Széchenyi István kedvenc költőjévé vált Berzsenyi Dániel életre szólóan.

Életükben nem találkoztak egymással, bár Széchenyi rég óhajtotta „a nagy hazafit személyesen Niklán felkeresni” (Levelezés, Pest, Berzsenyi Dánielhez, 1830. január 10.) Széchenyi és Berzsenyi vonatkozásában most csak egy történésről ejtünk szót. Széchenyi az imádott Crescence-nek, gróf Zichy Károlynénak egy Berzsenyi-verseskötetet küldött, a Magyarokhoz című ódát pedig lefordította neki németre − mint írja− szó szerint, így „sokat veszít az egész. Azonban Ön ilyen módon a magyart jobban megtanulja, ami a fődolog”. Remélte, hogy a magyarban igen férfiasan, energikusan hangzó vers meg fogja hatni. A költőről is írt röviden (Napló, 1829. március 10., 11., 27.) A nevezetes cenki István-napon 1840. augusztus 20-án pedig maga Crescence volt az, aki a díszebéd után a meghívottak előtt „elragadtatásig gyönyörködtetően” szavalt Berzsenyitől (Jelenkor, 9. évf., 71. sz., 1840. szeptember 2.)

Felh. irod.: Berzsenyi emlékkönyv, szerk. MERÉNYI Oszkár, Somogy Megyei és Vas Megyei Tanács, Bp., 1976., 491−493.

Képek forrása:

https://farm3.static.flickr.com/…/2768/4046643340_17975b814…
https://dka.oszk.hu/031200/031208/vende1_66_c_nagykep.jpg