A lovarda dísznyerges termében látható nyergek, egyéb díszes felszerelések, lószerszámok nincsenek mindennapos használatban, ezek mind kiállítási tárgyak.

Az ajtótól balra haladva felvezető kantárakat láthatunk, melyeket ménbemutatók alkalmával használtak az állami méneken. Az alsó kantárok között egy díjlovagló nyereg került elhelyezésre.

Tovább haladva Bárdos György hétszeres Európa- és ötszörös Világ-bajnok fogathajtónk lipicai ménekből álló négyes fogatának díszszerszámait csodálhatjuk meg. A fogat magyar stílusú ún. fonott sallangos díszszerszámát Kathy László Debrecenben élő és alkotó népi iparművész készítette. Bárdos György 1997-ben használta utoljára a fogatán, és amikor 2000-ben visszavonult az aktív fogathajtástól, felajánlotta őket kiállítási tárgyaknak. Felettük balra Bárdos György négyes fogata látható, amint a szilvásváradi pályán bemutatót tart; mellette pedig az 1970-es években elért eredményeit ismertető tábla került elhelyezésre.

Tovább haladva nyergeket, komplett ló-felszereléseket láthatnak: a felső sorban balról egy honfoglalás-kori magyar lovas teljes ló-felszerelését, egy díjugró nyerget, egy kuruc nyerget és kantárt, az alsó sorban középen egy katonai ún. Bock-nyereg egyik változatát, melyet a rendszerváltásig a katonaság és a rendőrség lovas egységei használtak, valamint egy póni teljes ló-felszerelését. A nyergek között két–két nagykantár (két zabla van hozzá: egy sima és egy feszítő) került elhelyezésre, melyeket a magasabb szintű díjlovagláshoz használnak a lovasok.

A két ló szobor a hazai arab telivér-tenyésztésre emlékeztet minket.

A bal oldali ablakban két kocsilámpa, valamint régi versenydíjak, emlékplakettek láthatók.

A jobb oldali ablakban egy krémszínű csipkézett málhaszíj, két huszár kengyel, egy csikó zabla, Széchenyi vagy francia szárak kettes fogathoz, és különböző fajta bélyegzővasak kerültek elhelyezésre. Vannak köztük megyei bélyegzők és fajtabélyegzők egyaránt.

Az ablakok közötti részen elhelyezett normál-  és  nagykantárok (kétzablás - sportkantár) között egy western nyereg is van.

A jobb oldali ablak előtt Imperiálnak, az 1960-as évek sikeres galopp versenylovának a szobra áll. Az eredeti, teljes életnagyságú szobrát Pesten, a Kincsem Parkban lehet megtekinteni. Tenyésztési ideje alatt több mint 350 ivadéka született. Imperiál matuzsálemi kort élt meg, 29 éves korában a kerteskői ménesben altatták el. Szívét Kerteskőn temették el, csontvázát hosszú évekig Bábolnán állították ki, jelenleg Budapesten a Mezőgazdasági Múzeumban látható.)

A sarokban a földön egy régi mikroszkóp, egy fából készült trágyakiszedő gereblye, és két műhüvely külső része látható, melyek a mesterséges termékenyítéshez használt eszközök voltak.

A hosszú falon ismét fonott sallangos díszszerszámok kerültek elhelyezésre, melyek a nagycenki méntelep egykori ötös és kettes nóniusz fogatának voltak a díszszerszámai. Fogatbemutatók, fogatversenyek alkalmával kerültek az állami ménekre.

Előttük áll Vak Bottyán János kuruc generális lovas szobra, mely Holló Barnabás szobrászművész (1865-1917) alkotása.

A terem közepén álló asztali tárlóban különböző zablák láthatók, melyek Halasi Endre nagycenki szíjgyártó lószerszám gyűjteményéből valók.

A felső képsor körben lótenyésztésünk történetének jelentős pillanatait jeleníti meg: azt próbálja nyomon követni, hogy történelmünk folyamán - a Honfoglalástól kezdve egészen a XX. századig bezárólag – az egyes történelmi korokban milyen lófajtákkal rendelkeztünk, valamint az évszázadok során velünk kapcsolatba kerülő más népek milyen új lófajtákat hoztak hazánk területére, ezáltal milyen új lófajtákkal ismertették meg a magyarságot.

 

Ismeretes, hogy Széchenyi Istvánt homeopata háziorvosa, Almási Balogh Pál (1794−1867), az MTA rendes tagja kísérte el arra az útra, mely végül a döblingi szanatóriumba vezetett. Fia, Almási Balogh Zoltán (1833 −1878) az irodalomnak és a festészetnek szentelte életét. Legismertebb képe az édesapját ábrázoló portré, mely a kiállítás hetedik termében látható. Az 56 cm magas és 45 cm széles vászonra festett olajképet az alkotó monogramjával és évszámmal („BZ.1856.”) jelezte baloldalt középmagasságban. Ez utóbbi a festmény alján olvasható feliratokkal ellentétben nehezen kivehető.

Kép forrása: Széchenyi István Emlékmúzeum

A Széchenyi család egymást követő generációkon keresztül építette fel a kastély épületegyüttesét.
Így Széchenyi István fia, Széchenyi Béla (1837−1918) nevéhez fűződik többek közt a főépület középrizalitjának földszintjén lévő sala terrena kőmozaik padlóval való burkolása. A barokk építészetben sala terrena-nak nevezték az épület tengelyében lévő földszinti helyiséget, melynek szerepe az volt, hogy kapcsolatot teremtsen a kert és az épületbelső között.

A fekete, fehér, vörös, okkersárga és szürkéskék színekben pompázó mozaikpadlóból a terem közepén kirakott kör alakú díszítmény látható a képen.

 

Széchényi Ferenc a cenki kastélyparkot fokozatosan angolparkká alakíttatta. „Az anglus kert” szerves része volt a Lusthaus (mulatóház), mely a park déli végén, az Ikva partján állt a kastély középtengelyében. A kis épület alaprajzát több korabeli térképen felfedezhetjük. A park déli részét először mutató, 1785−1788 közötti évekre datált tervrajzon már látható. Feltételezhető, hogy az épület már állt a tervrajz elkészülte előtt. A Lusthaus 1811-ben került elbontásra és a térképek sem jelölték már. Pap Ferenc gazdasági főtiszt levélben értesítette Széchényi Ferencet, hogy „A mulató Háznak födelét tegnap már bontották az ácsok, ezek azt végezvén a’ falak is mindjárt fognak bontatni…”. A Széchényi család levéltárában fennmaradtak Lusthaus épülettervek. Ezek közül egy kétszintes, két saroktornyos barokk épület mutat egyezést a cenki térképeken látható alaprajzzal. Ezt a tervet közöljük.

Kép forrása: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

Pest és Buda között a 19. század közepéig az összeköttetést mindössze egy hajóhíd biztosította. Pest rohamos fejlődése és az áruforgalom növekedése következtében azonban halaszhatatlanná vált az állandó összeköttetés megteremtése Budával. A korszak legnagyobb vállalkozásának motorja Széchenyi István gróf lett. A Lánchíd tervei William Tierney Clark angliai irodájában készültek, a kivitelezést névrokona, Adam Clark végezte, angol szakemberek közreműködésével. A Lánchíd átadásakor, 1849. november 20-án Széchenyit már szanatóriumban ápolták, így soha nem láthatta készen élete fő művét, amely 1915 óta viseli a nevét. A műalkotás máig Budapest világszerte ismert vizuális jelképe.